Fehérjealapú diéta - cili története

 

2016 egy szörnyű év nekem. Tele nehézségekkel és akadályokkal, gondoltam mégegy akadály nem nagy ügy, és belevágtam egy fogyókúrába ismét. Sokadik, de már nem számolom.

Fehérjealapú, porokat kell inni, és meghatározott zöldségeket enni, majd 5 nap után már lehet enni csirkét is meg halat. Nem olyan nehéz, gondoltam, egy próbát megér.

​

Mikor eljöttem Anditól 100 zacskó porral meg egy shakerrel, kicsit nevetségesnek gondoltam magam, hogy ismét belevágok egy őrültségbe… de nem baj. Ráállítottam az agyam, és mondtam, hogy nyomjuk.

​

Július 1-jén kezdtem. 5 nap tisztítás… Nem fogok hazudni, baromi kemény az eleje… magamat kell legyőzni. Nem az éhség a legrosszabb, mert az nem érdekel, plusz a porok nagyban enyhítik az éhséget és finomak is, hanem a kietlen út, ami a célig vezet. Munkahelyen hülyének néztek, hogy reggeli rituálém az lett, hogy rázom a shakert a csoki desszerttel, és a büfében a pogácsa, gyümölcsjoghurt, kávé helyett csak 3 liter vizet veszek.

​

Nyomtam keményen, nem csaltam… ettem a brokkolit, ettem a karfiolt, megutáltam a brokkolit, megutáltam a karfiolt… jött az uborkaszezon… szó szerint… ettem az uborkát legyalulva, besózva a levesemmel. Hülyének néztek továbbra is.

Kérsz a milánói bordámból? Nem köszi. Kérsz almát, azt csak lehet… Nem, nem lehet. Csokit? NAAAA egytől nem lesz bajod… nem, nem lehet. Aztán a 10. után már nem kérdeznek meg, és nem esik rosszul, sőt! Büszke vagy, hogy megértették, és alapvetően csodálják az erőd.

​

Lement az 5 nap, és jött a CSIRKE!! Csirke a kedvenc madaram. Ettem a csirkét ebédre uborkával. Megmondom őszintén, hogy a gomba és uborka és póréhagyma kombó, ami nekem bejött, nagyon sokféleképpen variálhatóak a megengedett zöldségek, de valahogy nekem csak ehhez a hármashoz volt kedvem. Nem vagyok egy zöld zöldséges, a színes dolgokat szeretem: répa, édesburgonya, californiai paprika… mind tilos, de nem baj, mondtam.. már nem is hiányzik egyik sem. 

​

A porok szuperek, baromi nagy a választék, nem telt el sok idő, mire meglettek a kedvenceim, hozzámnőttek, mint régen a sajtospogácsa és gyümölcsjoghurt.

Befőztem 5 kiló lekvárt, bele se nyaltam… legjobb lekvárom lett állítólag... ez a főzés titka?!

Végigynyomtam 2 esküvőt úgy, hogy a csalásnak számító szódát ittam végig mentalevéllel. Szülinapi bulikra mentem, nyár volt… Ennyi lángosos képet a világtörténelem során senki nem postolt a facebookra, esküszöm…

Lángos fotó itt, fagyi fotó ott. De megittam egy vanilliás shaket, és jobb lett. Én elérem a célom, ti meg egyétek a lángost, bolondok, gondoltam.

Sütöttem hétvégente 4 tortát, csakúgy… bele se nyaltam… lefotóztam, kipostoltam és elajándékoztam. Engem ez vitt előre, beteg dolog tudom, de kinek hogy könnyebb…

​

Lement 4 kiló… van remény!!... de aztán eszembe jutott, hogy még a célig hátra van 6.

​

Folytattam, egyre könnyebb lett, tényleg…

​

Megmondom őszintén, nem láttam, hogy fogyok. A nadrágjaimon éreztem…letettem a 42-est, vettem egy 40-est. 

Nem nagy ügy, gondoltam… aztán elértem az 5öt.

​

Elértem a 6-ot. Innentől kezdve kezdett el igazán látszani valahogy. Fotóztam magam nap mint nap, mert úgy láttam a változást. A tükör egy furcsa szerkezet, csak a fotón hittem el.

​

Jött a 7 és a 8… na itt már nagyon látszott, és már a 40-es is igazán lógott rajtam. Nem hittem el. Régi ruháim sátrakká váltak. Kedvenc virágos ruhámat felvettem, úgy néztem ki, mint öreganyám függönybe csavarva. Már-már nem voltam jól öltözött, úgy lógtak a ruháim, de még mindig nem hittem el. Majd jött a 10… az álom 10. Megláttam a mérleget, és én nem annak, örültem hogy megvan a 10…hanem azon siránkoztam, hogy emelkedett a zsírom, mert megettem 5 szem borsót anyukám levesével… ez se normális, bevallom így utólag azért.

​

Lefogytam 10 kilót… ezt akartam, azt mondták emberek, hogy de sovány vagy! De csinos vagy wow! Utcán mondta a néni, mikor néztem a Starbucksban az egyik muffin összetételét, hogy én biztos ezért vagyok vékony, mert elolvasom miben mi van... sose mondta idegen, hogy vékony vagyok... furcsa volt.

​

Aztán jött a 38-as nadrág. Simán feljött, simán! Rámjött anyukám pöttyös farmere... mindig le akartam nyúlni, de nem jött rám, most lenyúltam... 

Boldog vagyok, és büszke magamra, mert ezt akartam. Kiskorom óta erre vágytam, hogy belenézzek a tükörbe és elégedett legyek. Az vagyok.

​

Nem gondolom, hogy a vékonyaké a jövő, nem gondolom, hogy egy nő laposan szép… sőt… most sem vagyok lapos, sosem leszek lapos szerencsére… de azt gondolom, hogy amíg nem vagy magaddal elégedett, a világ is kicsit szürkébb. Elégedett vagyok magammal, nagyon, és azt hiszem ez az év innentől csak jobb lehet. 

​

Még közben lement azért 1,7 kiló, pedig nem poroztam már, csak figyelek nagyon. Ez egy életforma, de a diéta megtanít rá.

​

Kőkemény volt, de mi nem az? Megérte? Megérte!

​

Pető Cecília