Fehérjealapú diéta - Eszter története

 

Fogyni csak szelíden, szépen…

 

Minden azzal kezdődött, hogy anyám a főzés iránti szenvedélyéből fakadóan egész gyerekkoromat bearanyozta kivételes és utánozhatatlanul csodálatos ételeivel. Szerintem a hatvanas-hetvenes években az ország ötcsillagos szállodáinak éttermeiben sem lehetett olyan isteni ételeket enni, mint nálunk szombaton és vasárnap ebédidőben. De persze hétköznap estéken is képes volt összedobni egy tepsiben sült tojásos galuskát – a galuska természetesen krumplis tésztából készült – hideg tejjel (nem hazudtolva meg sváb gyökereit), vagy egy tejfölös lángost tejeskávéval, vagy egy elképesztő paprikás krumplit, aminek az utolsó szaftcseppjeiért közelharcot vívtam a bátyámmal.

 

Gasztronómiai zsenialitásával két dolgot ért el: magam is megtanultam főzni, ráadásul kreatívan főzni, tehát a fantáziámat és az ízlelőbimbóim sugalmait követve, és ennek következtében azt, hogy szinte egész felnőtt életemet végig kísérte a saját testemmel folytatott hol ádáz, hol kevésbé eszelős küzdelem.

 

A két terhességemet leszámítva nem emlékszem olyan időszakokra, amikor ne vetettem volna be valami – lehetőleg a legújabb trendnek megfelelő – csodaszert vagy csodamódszert hájaim, illetve kilóim visszaszorítására. Hozzá kell rögtön tennem, hogy szerencsére soha nem voltam igazán kövér, de az évtizedek lassú, szívós munkájával mégis rám rakódott az a végtelenül elkeserítő 10-12 kiló, aminek ledolgozásától magát a fiatalság elixírjét reméltem elnyerni a sorstól. Bizony, vannak ruhadarabjaim, amiket 15-20 éve hurcolok magammal dobozokban, zsákokban egyik költözésből a másikba, hogy hátha majd egyszer még… Ezek zöme 36-os méretű, de igen szép darabok vannak 38-asban, talán 40-esben is. Amikor belekezdtem a fehérjeporos diétába, 42-est hordtam.

 

Bevallom, eleinte meglehetősen bizalmatlan voltam a fura porokkal szemben, nehezen hittem el, hogy egyrészt képes leszek csak vízzel felöntendő porokon élni hetekig, másrészt hogy ezek valóban pótolni tudják az ízek utáni vágyakozásomat. Andi odaadta az első 5 napra való 5 x 6 tasakot, egy összefoglalót a szükséges tudnivalókról – semmi tejtermék, semmi hús, semmi szénhidrát, semmi cukor, semmi zsiradék az első 5 napban – még a kávémba sem tehetek tejet… Mivel nagyon akartam az eredményt, agyban elintéztem, hogy most akkor 5 nap aszkézis következik.

 

Az első meglepetés az első nap reggelén ért, amikor elfogyasztottam a csokis müzli névre hallgató port. Csodás csoki íze volt! Délelőtt megihattam egy narancslét (narancslé ízű por hideg vízzel felöntve és elkeverve), ebédre csirkelevest ehettem nyers vagy párolt zöldséggel vagy salátával, majd délután csoki mousse-t (ez lett az egyik legnagyobb kedvencem), este paradicsomlevest ismét zöldségekkel, és lefekvés előtt még egy levest. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy éheztem. Inkább az ételek állaga hiányzott, hogy bele lehessen harapni valamibe, hogy például elrágjak pár mandulát, de összességében kibírható volt. Bár azt a tanácsot kaptam, hogy ne mérjem magam minden nap, én bizony minden napomat azzal kezdtem, hogy ráálltam a mérlegre.

 

A második meglepetés a második nap reggel ért, amikor fél kilóval kevesebbet mutatott a mérleg. És ez így ment 3 napig. Akkor megállt a súlyom, 2 napig nem változott, majd megint elkezdett csökkenni naponta fél kilót. Csak kapkodtam a fejem, mert a tükörbe nézve nem láttam a változást. Már 3-4 kilóval kevesebbet nyomtam, amikor felfigyeltem a méretcsökkenésre. Azóta tudom, hogy a zsírégetés először a belső, un. zsigeri zsírt veszi célba, csak utána olvadhatnak le a külső zsírpárnák.

 

A 6. naptól kezdve már lehetett sovány húst enni – csirkemell, halak – persze továbbra is zsiradék nélkül elkészítve, de nekem nem okozott gondot sütőpapírba csomagolni egy-egy szelet husit póréhagyma, gomba, petrezselyem vagy brokkoli társaságában. A sovány cottage cheese mennyei finomságnak tűnt a vacsorára fogyasztható risotto mellé. A porokat kedvem és a rendelkezésre álló alapanyagok szerint házasítottam darált csirkehússal, párolt hallal, garnélával, vagy friss zöldségekkel, és a legkülönfélébb fűszerekkel.

 

6 hét alatt 7 kilót fogytam úgy, hogy egy percet sem éheztem, ráadásul a második hónapban időnként már megengedtem magamnak egy pohár fehér bort is, és Andi néhány extra édességgel is megajándékozott. Még akkor is tovább fogytam, amikor már csak napi 3 tasak port fogyasztottam, mert a szénhidrátokat továbbra is mellőztem az étrendemből. Mínusz 9 kilónál megpihentem, újra csipegettem a kedvenc ételeimből, de nagyjából sikerült tartanom az elért súlyt.

 

A 36-os darabok még mindig a ruhásszekrényben várják második fénykorukat, de némelyik 38-as már büszkén feszít rajtam! Csodás érzés! De ehhez persze az is kellett, hogy a rendszeres sportot se hanyagoljam el.

 

Mikor ezeket a sorokat írom, már a konyhapulton vár a következő 5 napos detoxhoz szükséges 30 tasak por, mert a Húsvét azért csak visszalopott rám 2 kilót, úgyhogy nekiveselkedem a második menetnek, hogy végre tényleg elérjem a mínusz 12 kilót, és belebújhassak abba az utolérhetetlen, mosott kék Jackpot farmerembe, amiben 15 évvel ezelőtt igazi bombázónak éreztem magam!